Már régóta motoszkál bennem ez a téma, és most kiírom magamból.
Miért van az, hogy 10-ből 9 alkalommal biztosan át kell rendezni a termet a mindenkori workshop előtt, majd sebtében át kell gondolni a forgatókönyvet? Ez valamilyen összeesküvés a teremberendezők oldaláról, vagy rosszul kommunikálunk, vagy egyáltalán??
Annak ellenére, hogy a fizikai tér fontos szerepet játszik a workshop eredményessége szempontjából, mégsem ellenőrizzük mindig körültekintően és időben, hogy a partner megértette-e, mit szeretnénk és főként MIÉRT (tisztelet a kivételnek).
De tényleg, miért is olyan fontos ez a kérdés? Az ismert facilitációs módszertanok már rég elszakadtak a merev színházteremszerű vagy asztalos berendezéstől. A bevonás, kapcsolódás, közös munka élménye más teret kíván, mint korábban, amikor kiállt valaki és elmondta a tutit. Mennyire szeretnénk mozogni, új csapatokat alkotni, térben modellezni egy kapcsolatrendszert, skálázni, nem utolsósorban játszani 😊? Ezt a rugalmasságot kell a térnek lehetővé tennie. Ha a sok üléstől elbágyadunk vagy feszengünk, akkor oda a dinamika és az energiaszint, ilyenkor mindent kívánunk, csak brainstormingolni nem.
Íme néhány tipp, hogy minimálisra csökkentsük a frusztrációt:
- Szánjuk rá az időt: mindig nézzük meg előzetesen a helyszín adottságait (a terem közepén álló tartóoszlop is jó lehet valamire)
- Rajzoljuk le, ne csak szóban közöljük, hogy mit és MIÉRT szeretnénk.
- Csekkoljuk le, hogy a partner megértette-e, mit szeretnénk
- Gondoljuk át a teljes folyamatot, mikor mozgunk, mikor vizualizálunk, mint egy igazi színházi rendező
- Érkezzünk legalább 1,5 – 2 órával korábban, és próbáljuk le az egész koreográfiát a helyszínen (de a legjobb, ha ezt előző nap tesszük meg)
- Végül, de nem utolsó sorban: őrizzük meg a nyugalmunkat és legyünk rugalmasak (vagy agilisek, ez most úgyis trendi 😊)
Kísérletezzünk bátran! A szokatlan helyszínek, pl. egy szabadtéri zöld labirintus, meghökkentő gyakorlatokat és felismeréseket tesznek lehetővé. Használjuk ki a hely adta sajátosságokat, építsük be ezeket a workshop forgatókönyvébe.
És akkor (az LGT után szabadon) tényleg miénk lesz a tér és szolgálni fog bennünket, nem pedig akadályozni.
