Az előző posztomban a tér, a helyszín fontosságáról írtam. De mi van akkor, ha van tér, de azt nem tekintjük helyszínnek a szó szoros értelmében. Igen, a virtuális térre gondolok, ahol még fontosabb a jó előkészítés. Itt nem székeket pakolunk és asztalokat huzigálunk, hanem kattintásokkal rendezzük be a teret. Biztatóan hangzik, ugye? A túlzott optimistákat ki szeretném józanítani egy kicsit, mert ez nem is olyan egyszerű dolog, főleg, ha a szinte osztódással szaporodó online platformok sokaságát nézzük.
Facilitátorként a fizikai tér esetében feladatunk a biztonság, a bevonás, az elköteleződés megteremtése, ezekre még jobban kell figyelni a virtuális térben. Hányszor hallottuk: „figyu, a délutáni meetingre xy behív, ne felejtsük felhívni”. A rossz hír az, hogy ő a leggyengébb láncszemünk, őt „veszítjük” el legelőször. Ha akár csak egy virtuális résztvevőnk van, rá kell a legjobban figyelni.
Megosztanék most is néhány tippet, amivel mind a közvetett, mind pedig a közvetlen értelemben vett „leszakadás” csökkenthető:
– használjunk jó minőségű mikrofonos fejhallgatót, videókamerát
– töltsük fel időben a PC-nket és a telefonunkat
– jelentkezzünk be előzetesen és teszteljünk, és nem csak akkor, ha mi vagyunk a megbeszélés szervezői!!!
– zárjuk ki az egyéb zavaró tényezőket. Vonuljunk el egy csendes helyre, kerüljük a nagyteres irodát.
– ha van választási lehetőségünk, akkor a célnak megfelelő platformot válasszunk (nagyvállalati környezetben erre nem sok esélyünk van). Egy gyors státuszra simán jók az ingyenes platformok, de egy hosszabb, több résztvevős komolyabb csapatmunkára, fontos workshopra ne sajnáljuk a pénzt egy fizetős verzióra
– tájékozódjunk előzetesen, milyen egyéb szolgáltatásokat (pl. whiteboard) nyújt számunkra a platform
– tervezzük meg gondosan a folyamatot, mikor szakítjuk meg a letöltős prezentációt valami interaktivitásra serkentő akcióval, hogy visszatérítsük az interneten kalandozó résztvevőinket a tárgyhoz. A multitasking a legnagyobb ellenségünk a virtuális térben.
– és itt hatványozottabban érvényes az, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat és legyünk rugalmasak. Legjobb, ha már tervezéskor egy B verzióval készülünk
Bármelyik szerepben legyünk is, ha legalább a fentiekre figyelünk, akkor növeljük annak esélyét, hogy hús-vér embereket látunk a képernyőn és nem arcukra fagyott mosolyú résztvevőket.
Ennél viszont sokkal többet megtudhattok a virtuális térben folyó workshopok facilitálásáról, ha csatlakoztok a soron következő tréningünkhöz a témában. Írjatok nekem, ha szeretnétek értesítést kapni az időpontról.
