Eddig sem volt ismeretlen számomra az online tréningek világa. Végeztem MOOC tanfolyamot meg online vezetőképzőt nemzetközi környezetben jóval a koronavírus járvány előtt, de csak a közelmúltban kerültem át a „kamera másik oldalára”, vagyis tréneri szerepbe. Bevallom, annyira új volt számomra, hogy első alkalommal, amikor aláírtam az okleveleket, úgy örültem, mint egy gyerek.
A képzés, amiben van szerencsém részt venni tartalomfejlesztőként és trénerként, egy online tréning, ami arról szól, hogy hogyan készítsünk elő és tartsunk hatékony workshopokat a virtuális térben. Nagy örömömre már a harmadik csoportnál tartunk, a koronavírus járvány adott a programnak egy hatalmas aktualitás injekciót.
A tréning gondolata jóval előtte megfogant bennünk, és én az egész fejlesztési folyamat alatt rendesen kiléptem a komfortzónámból, de ilyenkor tanulunk, nem igaz? Profi partnerekkel dolgozom együtt, akiktől öröm „ellesni”, hogyan kell pl. az egyes tanulási stílusokat figyelembe venni és erre építve kidolgozni egy felnőttképzési folyamatot a virtuális térben. Köszönet Wieland Veronikának és Pintér Zsoltnak, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre!
„Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.” (Konfuciusz)
A fenti idézet szellemében a mi folyamatunk is sok-sok gyakorláson és közösségi tudásmegosztáson alapul. Egyik résztvevőnk mondta, hogy mi szemléletmódot formálunk, és készséget fejlesztünk a digitális térben való munkavégzéshez.
Én is elgondolkodtam azon, hogy nekem mit is jelent a „digitális” gondolkodásmód, és az alábbiak jutottak eszembe a „0” és „1” kombinációján túl (hiába na, a villamosmérnök néha megszólal bennem 😊):
- egyszerűsítés – át kell gondolni, melyek azok a tevékenységek melyek az esemény alatt kell megtörténjenek (szinkron) és melyek azok, amelyeket aszinkron módon az előkészülés vagy utókövetés részeként végzünk, pl. adatgyűjtés
- strukturáltság – tervezzük meg a teljes folyamatot előre, használjunk elérhető online sablonokat
- vizualizálás – használjunk képeket és videókat, és mindig rögzítsük az eredményeket
- interaktivitás – a multitasking a legnagyobb ellenségünk a virtuális térben, figyeljünk a résztvevők bevonására
- hibatűrés – ez a kísérletezésről és a „B” tervről szól 😊
- technikai ismeretek – az online platformok közül legalább kettő – három magabiztos ismerete elengedhetetlen
Ezek nem vadiúj dolgok, de számomra ezek az aspektusok emelkedtek ki hangsúlyosan, amikor virtuális térre szabtam át bármilyen, korábban fizikai térbe tervezett eseményt, és váltak mára rutinná. Az online alkalmazásokra eddig csak kiegészítőként tekintettem. Használtam ezeket szavazásra, visszajelzés kérésre, de most ezek lettek az elsődleges „eszközök”, amelyekkel dolgozom.
Sokat beszélünk arról, hogy a munka világa egyes célcsoportok számára megváltozik. Az innovatív gondolkodás és kreativitás már a járvány alatt is nagy hangsúlyt kapott. Újra kellett gondolni például a vezetői szerepet és eszköztárat, a csapatok együttműködését (erről is írtam korábban egy posztot), a kommunikációt. A távmunka meg a digitális oktatás, jól vagy rosszul, de a napi gyakorlat része lett. A nagy online játékosok, mint a Google, Zoom, Microsoft vagy a Cisco egymást túllicitálva fejlesztik platformjaikat, és ez a verseny elképesztően jó a felhasználóknak!! Most már csak nekünk kell(ene) megtanulni ezeket jól használni, hogy ne korlátokat, hanem a végtelen lehetőségek tárházát jelentsék számunkra.
És végül, ha ki szeretnétek lépni a tutorialok világából és velünk együtt „csinálnátok, hogy megértsétek”, akkor keressetek bátran, hamarosan indul a következő csoportunk (https://facilitator.hu/event/virtualis-meeting-facilitacio).
Amennyiben közvetlenül szeretnél értesülni új blogbejegyzéseimről, kérlek iratkozz fel itt (és nem mellesleg az ingyenesen letölthető anyagaimhoz is hozzáférsz).
