Többször írtam arról, hogy szeretem a filmeket, legyen az sorozat, játékfilm vagy dokumentumfilm – jöhet. Van, amelyik mélyebben megérint, gondolkodom rajta, ízlelgetem egy-egy mondatát, mélyebb értelmet keresve.
Egyik este a következő ragadta meg a figyelmemet: „a lehetetlent olyan emberekkel próbáld legyőzni, akikben megbízol, vagy legalábbis bízol abban, hogy jól csinálják”. Elsőre azt gondoltam, hogy na, megint nagyot akart mondani a forgatókönyvíró, mert ez a kettő ugyanaz – de aztán elgondolkodtam. Nem, nem ugyanaz! Mert a bizalom nem más, mint a másik ember szaktudásáról, helytállásáról, képességeiről, becsületességéről, segítőkészségéről való meggyőződés. Ezt a meggyőződést roppant nagy feladat előzetesen kialakítani, hiszen egy új, ismeretlen környezetben nyilvánvalóan felmerülhetnek kételyek. Szóval az ominózus kijelentés második felének többször is kellene teljesülnie ahhoz, hogy a hosszú távú, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat létrejöhessen.
És milyen sokszor nem is teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy meggyőződjünk a másik rátermettségéről! Mi lehet az oka annak, hogy nem előlegezzük meg a bizalmat a másiknak? – az első benyomás ereje? előítéletek? szokásaink? rossz tapasztalatok? mások rossz tapasztalatai?
Munkám során nemegyszer futottam bele egy olyan jelenségbe, hogy valamilyen témán együtt dolgozik a csapat, pl. folyamatfejlesztés, és bár az előzetes felmérésből és az ügyféligényből is az világlik ki, hogy nagyon nem értenek egyet egy-egy kérdésben, mégis halad a munka és nem tapasztalható konfliktushelyzet. Aztán a workshop vége felé robban a bomba, és úgy tűnik, hogy az elért eredmények füstbe mennek. Ilyenkor rágja magát a facilitátor és próbálja megfejteni, hogy mi történt? Pedig a válasz nagyon egyszerű: nem bíznak annyira egymásban, hogy kitegyék a VALÓDI problémát az asztalra és arra közösen keressenek megoldást. Ilyenkor döbbenünk rá arra, hogy a tünetet próbáltuk kezelni és nem az igazi okot! Mennyi idő és energia vész ilyenkor kárba! Ezt azonnal vissza kell jelezni a megrendelőnek.
Nálam a bizalom három fogalommal társul: hit, elvárás és tisztelet.
Tágabb értelemben a bizalom tulajdonképpen hit a jövőbeli események, körülmények kedvező alakulásában. Vannak idegen nyelvek, melyekben a hit és a bizalom ugyanaz a szó (pl.: angol: faith). A bizalomnak tehát elválaszthatatlan része a hit.
A bizalom szoros összefüggésben áll az elvárással. Mit várok el, mit fogok kapni? Bízom abban, hogy a buszsofőr tud vezetni, de annyira nem tartom fontosnak, hogy csak azzal a busszal utazzam, amelyiket ő vezeti. Ahogy nőnek az elvárásaim, annál fontosabb, hogy megbízzam a másikban.
Bizalom nem létezik tisztelet nélkül. Én úgy vélem, hogy ha tisztelek valakit a szaktudásáért, a kiemelkedő képességeiért, helytállásáért, azt is jelenti, bízom benne. De nem biztos, hogy életre szóló kapcsolatot alakítok ki vele. És vica versa: nem tudok úgy megbízni senkiben, hogy ne tiszteljem.
Ha valakivel megégettem magam, nagyon nem akaródzik vele dolgozni, de…. próbáljuk megérteni a másikat, a motivációit, körülményeit! Vegyünk erőt magunkon és lássuk be, hogy egy második esély mindenkinek jár. Higgyünk benne, hogy meg fogja csinálni.
Bizalommal és tisztelettel teli kapcsolatokat kívánok mindenkinek az Új Évben!
