Nemrégiben egy workshopon az ötletek gyűjtését és kategorizálását követően az egyik résztvevő felvetette, hogy nagy valószínűséggel ezt a fázist tipikusan meg fogja oldani helyettünk a mesterséges intelligencia (MI, AI, GenAI).
Akkor azt válaszoltam, kizárt dolognak tartom, hogy ez bekövetkezzen, mert az emberi tényezőt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Azt a folyamatot, hogy a csoportban a pillanat hevében milyen ötletek fogannak meg, ezeket hogyan csoportosítják, majd hogyan nevezik el és ebben milyen csoportdöntés érvényesül, semmilyen mesterséges intelligencia nem tudja helyettesíteni.
De nem hagyott nyugodni ez a kérdés és megkérdeztem „őt”, milyen címet adna egy post-it gyűjtés eredményét mutató táblának. „Kreatív káosz. Kézzel írt post-itok színes megjelenítése” jött a válasz. Na, gondoltam, mi azért ennél többet szoktunk benne látni 😊.
Komolyra fordítva a szót, a mindennapjaimban én aktívan kísérletezem a különböző AI applikációkkal. Jelenlegi tapasztalataim azt mutatják, hogy számottevően segíthet azokban az általunk csak „aszinkronnak” nevezett előkészítési és utókövetési fázisokban, amelyeknek nem az esemény alatt kell megtörténni:
- az adatok gyűjtésének és elemzésének folyamatát nagyon meg tudja könnyíteni és le tudja egyszerűsíteni azáltal, hogy az ismert inputokat összegyűjti
- segíthet interjú kérdéssorok vagy forgatókönyv vázlatok előállításában
- remekül szintetizál, kiemeli a lényeget, ezzel segíthet a dokumentálásban
A technológia fejlődési iramát tekintve valószínűleg nincs már messze az a lépcső, amikor a jelenleg is ismert és kedvelt online alkalmazások, mint pl. a mentimeter, MI képességgel bővüljenek és a bevezetőben említett ötletgyűjtést és csoportosítást helyettünk elvégezzék.
És ettől a pillanattól kezdve egy esemény tervezésekor nemcsak azt kell majd mérlegeljük, hogy mi a célja, hány fő vesz rajta részt, hanem azt is, hogy be akarjuk-e vonni a mesterséges intelligenciát támogatóként és mit bízunk rá?
DE!!!
A kritikus gondolkodás az ember sajátja, a mi felelősségünk, hogy mit kezdünk ezzel a „segítséggel”. Hogyan szabjuk testre facilitátorként a csoport, a környezet és az elvárt kimenet ismeretében az általánosan felkínált megoldásokat? Majd az „itt és most”-ban hogyan támogatjuk a csoportot? Mire irányítjuk a figyelmünket, hogyan vagyunk tudatosan jelen? Hogyan keretezünk újra és újra a pillanat hevében, hogy megszülethessenek az egyéni felismerések és eredményes legyen a csoportmunka? Mert ez egyelőre – Terry Pratchettet idézve – „humanó” feladat marad.
