A facilitáció népszerűsítése elsősorban azt jelenti számomra, hogy mindennapi életünkből vett példákon keresztül próbálom bemutatni a szakma jellemzőit. Nyáron felpörögnek az utazások, így akadt az idegenvezető a „horgomra”.
Én nagyon szeretek utazni. Külföldön vagy belföldön, egyénileg vagy szervezett úton, nekem ez a feltöltődés és inspiráció egyik legfontosabb forrása. Mindegy, hogy autóval, buszon, repülővel (bár ez most kissé necces), csak mozgásban legyek.
Biztosan megfigyeltétek, hogy a szervezett kirándulásokon jellemzően az a hely a mienk végig, amit lefoglaltunk, ahogy felpattantunk a buszra. Első dolgunk, hogy belakjuk a helyet – kipakolunk, az előttünk álló ülés zsebébe betesszük a kaját, innivalót, telefont, netán könyvet – és várjuk, hogy megszólaljon az idegenvezető. Szeretünk biztonságban lenni, ez ennyire egyszerű. Tudjuk, hogy milyen a kilátás, ki ül mögöttünk és előttünk, kihez tudunk igazodni. Elég vicces jelenetek tudnak egyébként lejátszódni, ha bejönnek váratlan tényezők – pl. egy-egy fakultatív kirándulásra nem jelentkezik mindenki, vagy új busz jön 😊 -, ilyenkor izgatottan próbáljuk visszaállítani a megszokott helyzetet, pl. üresen hagyunk üléseket.
Amióta csoportokkal foglalkozom, önkéntelenül is figyelek minden apró jelre, melyeket azonnal értelmezek, és korrigálnám is nyomban, ha lenne rá módom. Munkahelyi ártalom és kontrollmánia.😉
Tipikusan ilyen a kezdeti kapcsolódás lehetőségének megteremtése. Az út elején még nagyon idegenek vagyunk egymásnak, és bizony jól jönne egy kis segítség, hogy oldja a hangulatot, hiszen mégis jó néhány napot együtt töltünk, mondhatni „összezárva”.
Évekkel ezelőtt amerikai utunkon tapasztaltam, hogy az ottani idegenvezetők profi facilitátorokhoz hasonlóan oldják ezt a kényszeredett hangulatot az elején egy egyszerű kérdéssel, ki honnan jött? netán melyik kontinensről? Meglepődünk, jót mosolygunk és máris kötődünk egymáshoz. A hasonlóság és a közös élmények jelentik a kapcsolódás alapját, erre már lehet „építkezni”.
Kedves idegenvezetők, buzdítalak benneteket, hogy a hard tényezők mellett a soft dolgokra is szakítsatok időt! Sokkal könnyebb egy olyan csoportot vezetni, ahol a résztvevők kezdettől fogva biztonságban érzik magukat és figyelnek is egymásra.
