Nagy izgalommal készültem erre a megjelenésre, mert ez azért mégis más, mint az eddigi fogalmazványaim. Önálló weboldalam van, és ez legalább akkora felelősséggel jár mintha újságot írnék, jó-jó tudom, nincs akkora súlya, de mégis – közzéteszek valamit és a web, velünk ellentétben, nem felejt.
Szóval ez a pillanat is eljött – izgalmas új korszakot nyitottam. Több mint 20 év multis tapasztalattal a hátizsákomban elindulok egy úton, ahol ezt a tudást úgy oszthatom meg másokkal, hogy mindeközben gyarapodhat és ezáltal én is több lehetek.
Hiszem, hogy 1+1>2 – (szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jó matekos voltam) – de ez most itt egy másik dimenzió.
Meg vagyok győződve arról, a legjobb eredmények mindig akkor születnek, amikor az egyéni gondolataink megerősítést nyernek, visszajelzést kapunk és adunk, inspirálódunk és feltöltődünk egymás gondolatataitól, rádöbbenünk olyan dolgokra, amelyekre nem is számítottunk. Egy csapat teljesítménye sokszor több, de vannak esetek amikor sajnos kevesebb is mint a tagok teljesítményének összessége, és én minden tudásommal azon vagyok, hogy ez utóbbi ne fordulhasson elő. Minden csapat és minden helyzet más és más, a rutin sokat segít, de veszélyes csak rutinból dolgozni.
Amikor évekkel ezelőtt megnyílt előttem a facilitáció világa, pont az fogott meg ebben a szemléletben, hogy nem kell mindig valakinek tudni a tutit és „megmondóembernek” lenni, hiszen ott a csapat; a maga sokszínűségével, lehetőségeivel, de ugyanakkor kimondott vagy kimondatlan félelmeivel, konfliktusaival (amelyektől nem kell ám félni, mert ha jól kezeljük őket, bizony előre visznek – majd erről is tervezek egy bejegyzést később). Nem kell valakinek az elképzelését ráerőltetni egy csapatra, hanem ellenkezőleg, támogatni kell őket abban, hogy megtalálják a saját megoldásukat.
Tanácsadóként is ezzel a szemlélettel állok az ügyfelek elé. Hogy egy egyszerű hasonlattal éljek, tudjuk, hogy ha esik az eső, valamit tenni kell az ellen, hogy ne ázzunk bőrig. De hogy ez egy ernyő vagy esőkabát lesz-e, vagy csak egyszerűen beállunk az eresz alá, ne adj Isten hagyjuk, hogy essen mert jól esik , ezt mindig együtt fogjuk elhatározni, mint ahogy az sem mindegy, hogy könnyű, hűsítő nyári záporról vagy szúrós, hideg őszi esőről van szó.
Hogy miről fogok majd írni? A téma az utcán hever, szokták mondani nálam sokkal tapasztaltabb grafománok. Mivel sok szakkönyvet olvasok, nem fogjátok megúszni, hogy ezekről beszámoljak. Trendek jönnek, mennek – én ezeket átszűröm tapasztalataim szitáján és veszem a bátorságot, hogy a fennmaradó, számomra értékes szárazanyagról írjak.
Tartsatok velem!
