+36 30 971 5894
·
mokos.katalin.erd@gmail.com
+36 30 971 5894
·
mokos.katalin.erd@gmail.com

Egy jó kis buli margójára

A közelmúltban remek élményben volt részem, egykori kedves kolleganőim léptek ki a cégből, és búcsúbuli helyett „újjászületés” partyt szerveztek maguknak.

Eredmény: jó beszélgetések, sok nevetés, emlékek felidézése, kapcsolatok erősödése, jó tanácsok és bíztatás a továbblépéshez.

Szervezeti átalakulásoknál sokszor vizsgálgatjuk a változásgörbét, nagy komolyan nézünk, ingatjuk a fejünket, hogy hát igen-igen, van gyász, ezt meg kell élni. … És legtöbb esetben az történik, hogy a MIÉRT-MIT-HOGYAN- t magyarázzuk újra meg újra.

A racionális elfogadás jellemzően megelőzi az érzelmi elfogadást. Az érzelmekkel általában nem tudunk mit kezdeni a munkahelyen, ezért inkább nem veszünk róluk tudomást, zavartan állunk, ha valaki elérzékenyül. Kedves vezetők, erre való a változásmenedzsment, nem követő üzemben, hanem a változás folyamatának szerves részeként, csak szólok…

Szóval, miért nem lehet egy megszűnő szervezettől (is) úgy elbúcsúzni, ahogy illik? Nincsenek elődök, csak utódok? Az átalakuló szervezet értékeit illik elismerni és átörökíteni az újba, legalább lesz ismerős elem, amire alapozhatunk.

Amíg nem érjük el a változásgörbe alját, addig nem tudunk abból kimászni. És ha a gödör aljának eléréséhez sérelmek feldolgozása is szükséges, akkor tegyük meg, ki szomorúan, ki vigadva, de legyen meg, és utána tovább tudunk lépni.

Mégis, hogyan tudjuk az érzelmi elfogadást segíteni? Hát például úgy, hogy értő figyelemmel hallgatunk és sokat beszélgetünk (ez nem mond ellent egymásnak, sőt). Készítsünk fényképalbumot, posztert vagy filmet a szervezetről, nézzük meg együtt egy nagy bulin, idézzük fel a közös sikereket, nagy dobásokat, készítsünk idővonalat vagy rajzoljunk egy fát és díszítsünk fel büszkeségeinkkel – ne féljünk ettől!

És még valami, a szervezeti átalakulások szomorú velejárója, hogy elbúcsúzunk néhány kollegától is. A mór megtette kötelességét, a mór mehet?? Ezt sose tegyük! Hívjuk meg őket is a rendezvényre, részesei voltak a sikereknek. Ne felejtkezzünk meg róluk! És azt is el kell fogadni, ha nem jönnek el. A fényes új jövő nem lesz ettől halványabb, épp ellenkezőleg, megnyugvással tölthet el, hogy ha legközelebb mi kerülünk ilyen helyzetbe, akkor korrekt módon fognak velünk (is) viselkedni.

Az elrugaszkodáshoz biztos talaj kell, akkor tudunk magasabbat, nagyobbat ugrani. Ha inog, könnyen elveszíthetjük az egyensúlyunkat és elesünk.

Köszönöm lányok még egyszer!!! Változásmenedzsmentből jeles!

 

Amennyiben közvetlenül szeretnél értesülni új blogbjegyzéseimről, kérlek iratkozz fel itt (és nem mellesleg az ingyenesen letölthető anyagaimhoz is hozzáférsz)