Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem az évkezdet az utóbbi időben olyan elmélkedős, mérlegelős. Ezért is választottam egy olyan témát évindító posztom témájául, amibe állandóan belefutok az utóbbi időben. Ez nem más, mint az egyéni hozzájárulás és elkötelezettség kérdése, legyen szó tréningekről vagy workshopokról.
Szerencsére túl vagyunk már azon a korszakon, amikor karba tett kézzel vártuk, hogy lássuk, mivel rukkol elő a tréner, hogyan adja el az anyagot és magát. Egyre népszerűbbek a facilitatív tréningek, ahol az egyéni tapasztalatmegosztás a tanulás része.
„Amennyit beleteszel, annyit viszel el magaddal” – ez a mondat egyike azon elveknek, amelyeket gyakran rögzítünk egy-egy tréning vagy képzési folyamat elején, amikor meghatározzuk a csoportmunka kereteit. Ezzel a burkolt célzással igyekszünk tudatosítani a jelenlevőkben, hogy nemcsak a trénernek van felelőssége abban, hogy mi megy át az anyagból és mennyit tud abból hasznosítani a résztvevő.
Miért fontos ezzel foglalkozni? Miért nem hagyjuk annyiban az egészet és legyintünk, hogy ha nem figyel, az ő baja. Hát azért, kedves Olvasó, mert nem csak az ő baja! Az ilyen hozzáállás nem csak zavaró, hanem a trénerrel és az egész csoporttal szemben tiszteletlen 😡. Nem beszélve arról, hogy nem alakul ki az elkötelezettsége az ő aktív részvétele nélkül kialakított stratégia vagy intézkedési terv stb. megvalósításához. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy passzívnak ígérkező résztvevőinket már a kezdetektől rávegyük az „együttműködésre”.
Íme néhány tipp, hogyan tehetjük:
- elejétől fogva fókuszáljunk a bevonásra, válasszunk a témához és a csoporthoz illő ráhangoló gyakorlatokat
- kérdezzük meg, hogy milyen elvárásaik vannak a tréninggel kapcsolatban. Persze van olyan is, aki rögtön rávágja, hogy neki aztán semmilyen nincs, csak jött, mert beiskolázták – na, ezzel sem vagyunk kint a vízből.
- menjünk egy fokkal mélyebbre, kérdezzük vagy szavaztassuk meg, hogy a meghirdetett tematikából melyiket tudják a legjobban hasznosítani a munkájukban. Ez nekünk is szuper iránytű a későbbiekben.
- kérdezzünk rá konkrétan, hogy mit tesznek hozzá egyénileg a csoportmunka sikeréhez – ha még egy vizuális eszközt vagy valami jópofa rajzot is készítünk ehhez (pl. egy bogrács), még jobban működik
- bízzunk a csoport bölcsességében – rapid randiszerű páros beszélgetésekben hangoljuk a résztvevőket a témára, nagyon jól tudják inspirálni egymást
- véglegesítsük együtt a csoportmunka kereteket
- és még valami: online tréning esetében pedig ragaszkodjunk a bekapcsolt kamerához és az egyszerű hátterekhez
„Annyi a világ, amennyit beletöltesz” – mondja egy klasszikus sör reklám. Legyen ez így a tréningek és workshopok világában is.
Minden tréner és facilitátor társamnak nyitott, fejlődni vágyó és csillogó szemű résztvevőket kívánok az Új Évben! 😊